3. Táblajátékok tanítása: Életkori sajátosságok figyelembe vétele készségek, képességek, ismeretek alapján
Már utaltam erre korábban… Minden életkornak megvannak a maga jellemzői az új ismeretek feldolgozása és a gondolkodás terén. Sokan, sokszor leírták már, hogy akkor lehet eredményes a fejlesztés, ha a gyerek képességeihez, életkorához jól illeszkedő feladatot, problémát választunk. Ha ennek nehézségi foka jelentősen alul-, vagy felülmúlja a szellemi kapacitását, akkor a gyermek érdektelenné válik, unatkozni fog. Azonban táblajátékok tanítása esetén ez nem éleződik ki annyira.
Talán ez azzal is magyarázható, hogy a legegyszerűbb táblások (Malmok, Tőtikék…) is eléggé bonyolultak ahhoz, hogy a „hibátlan” játék, az esetlegesen létező nyerő (vagy nem vesztő) stratégia nehezen felismerhető, és így nehezen kivitelezhető is legyen. Hiszen egy gondolkodtató játék, vagy feladvány addig igazán érdekes, amíg nem tudjuk a megoldását.
A másik dolog pedig az, hogy ezek a fejlesztő táblajátékok rendelkeznek a változatosság varázsával, hiszen minden egyes lépés megtétele után egy újabb megoldandó feladvány áll elő az ellenfél számára.
Így aztán a Sakkal, Góval, Dámával versenyszerűen foglalkozók is szívesen tőtikéznek időnként egyet-egyet. Tehát még ezeket a játékokat is lehet különböző szinteken játszani, ami miatt nem válnak unalmassá.
A másik irányból közelítve: magam is meglepődöm olykor, hogy nehezebben elsajátíthatónak gondolt táblás játékot milyen könnyedén tanulnak meg a kisdiákok! 🙂 Az egyik legjobb példa erre a „nemzetközi” Dáma. Az lehet a magyarázata, hogy már kezdő szinten is élvezhető, változatos játékot eredményez. Továbbá, hogy szabálybeli „finomságok” nélkül is játszható. Táblajátékok tanítása során tehát alapvető szempont, hogy nem szükséges rögtön az elején már a teljes szabályrendszerrel játszani. Erre részletesebben a következő írásomban térek ki.
Kisebbeknél (alsósok) különösen fontos, hogy az összefüggések feltárását, a következtetések levonását előzze meg a kísérletezés, a próbálgatás, a tapasztalatszerzés.
Táblajátékok tanítása folyamán mese, történet költése a játékszabályhoz, a játék céljához eredményes lehet a legkisebbeknél. Akár szerepjátékba is átmehet a folyamat. 🙂
Esetükben lényeges a szín, a forma, a tapintás, az egyszerűség. Így náluk különösen kedveltek lehetnek az olyan fejlesztő táblajátékok is, mint a Pentominók, a Blokus, a Pylos, a Gobblet, a Cubicup stb.
Általában 10 éves kor környékén ajánlatos a nagyobb absztrakciót igénylő táblajátékokban való elmélyedés: Sakk, Amazons, klasszikus Dámák, Loa, stb. Természetesen előbb is lehet, ha a fogékonyság megvan hozzá. A gyerek képességeitől és hozzáállásától függ. Divat manapság az „ovis sakk”. A gyerekek nagy része ebben a korban biztosan nem alkalmas rá a „sakk” és a „matt” elvont jelentése miatt. Tudom, tapasztaltam… Még kisiskolás korban is probléma. Ami itt „sakkozás” címszó alatt nagyrészt történhet, az jó esetben mesélés, leegyszerűsítés, szerepjáték stb. Nem volna egyszerűbb és célszerűbb más fejlesztő táblajátékkal kezdeni?
Egy kis személyes kiegészítés a végére: én is megtanítottam annak idején a hatéves kisfiamat sakkozni. Nem erőltettem, érdekelte a dolog. A „sakk” és a „matt” megértése sem jelentett neki gondot. Viszont ismert legalább húszféle fejtörő és fejlesztő táblajátékot, mire a Sakkal találkozott: feladványjátékokat, kétszemélyeseket stb. Soroljak néhányat? Íme a lista a teljesség igénye nélkül: Dobókockás társasok, Szoliterek, Pentominók, Latin négyzet, Kutya-macska, Mancala, Pylos, Reversi, Malacfogó, Isola, Halmák, Blokus, Nim, Tőtikék, Malmok, Amőba, Quarto, Teeko, Dámák, Camelot…
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály