Soha nem fogom elfelejteni, amikor gyermekkoromban a kíváncsiság izgalmával telve vetettem rá magam az indiános regényekre: Karl May, Cooper kalandokkal teli regényei még színesebbé varázsolták számomra a nyári szünidőt.

Akkor még nem tudtam – a sakkjáték és mindenféle más sport, játék szerelmeseként –, hogy pihenőidejükben az indiánok is szívesen játszottak fejtörő, táblás játékokat. A könyvekből ez nem derült ki.

Harcoló kígyók – egy játékkönyvben bukkantam rá, az észak-amerikai indiánok ismerték a könyv szerint…

Kísértetiesen hasonlít a dámajátékokra, különösen a „bevezető” változatokra, leginkább a Seth-re és a Hageby-re.  Vagy némely Előnyadósra, mint például a Róka és a libák.

Kezdőállás az ábra szerint (49 metszéspont):

Cél

Az a játékos győz, akinek sikerül kiütnie ellenfele összes bábuját.

Lépésszabály

Bármely szomszédos üres mezőre az összekötő vonal (az ívek is) mentén. Tehát kezdés esetén ez csak három mezőt jelenthet: a két szélső és a középső mezőt.

Ütésszabály

Ahogy ezt már a rutinnal rendelkezők sejtik: szintén vonal mentén történik, az útba eső bábu átugrásával, a mögötte levő üres mezőre (rácspontra). Ahogy ez már lenni szokott: az ütés egészen addig kötelező, ameddig csak lehetséges (ütéssorozat). Irányváltoztatás természetesen csak mező érintésével szabad. Tehát itt sincs „kanyarütés”, azaz „levegőben” történő irányváltás. 🙂

A játék véget ér, ha az egyik játékos elveszti az összes bábuját.

Kellemes, kis könnyed játék nyárra, az izgalmas, vagy szórakoztató olvasmányok (Filmek?) mellé… Jó szórakozást hozzá minden gyereknek és felnőttnek!

Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály