Hogyan tanítsunk új táblajátékokat?

o7proba201313 Táblajátékos foglalkozásokon is ugyanúgy alkalmazhatók a különböző tanítási módszerek, mint más órákon. Az persze nyilvánvaló, hogy bizonyos munkaformák jobban előtérbe kerülnek a játékok jellegénél fogva. Mire gondolok elsősorban? A páros tevékenységre és a differenciálásra. A foglalkozásokon gyakorlatilag ezek dominálnak, de nem is lehet ez másképpen.

Mellettük azonban a hatékonyság fokozása érdekében sokféle más módszer is alkalmazható. Természetesen nem ismeretlen és nem is teljes a lista, amit leközlök. Új játékok esetén mi ezeket használtuk eddig, van amelyiket nagyon sokszor, van, amit kevésszer. Mind nagyon jól működik, tudom ajánlani, ezért írok róluk, ötletadónak. Előnyeiket nem ismertetném, ezt már sok helyen leírták, e bejegyzés Olvasójára bíznám a következtetések levonását.

Melyek ezek a módszerek?

  • Kötetlen, spontán

Én tanítok, a gyerekek továbbadják, tanítják.

Kinyomtatott játékszabály alapján is elindulhatunk, közben ellenőrizve a folyamatot.

Nagyon hasznos eszköz a játéklapok használata. Jó motiváló eszköz és visszajelzés az elvégzett „munkáról”. Tulajdonképpen játéklapot mutat be a néhány nappal ezelőtt írt bejegyzésem, amelyben két táblázat szerepel. Ezek folyamatosan, több tanórán keresztül vezethetők, az elvégzett gyakorlatok írásbeli rögzítésére szolgálnak.

  • Rotáció, vándorlással (forgószínpad)

Állomások különböző játékokkal, ahová az adott jelre megérkezik a csoport. Az osztály létszámához igazíthatjuk a csoportok és az állomások számát. Egy 45 perces tanórával számolva aligha lesz szükség 3 váltásnál többre. Inkább kevesebbre. Megérteni, befogadni, begyakorolni kicsit, idő kell hozzá. Nálunk a gongszó nagyon bejött jeladáshoz. (Egyúttal szakaszolásra is kiválóan alkalmas.)

Állomások változatai

        1. Kinyomtatott játékszabályokkal. A játékszabályokat elolvassák, értelmezik, megvitatják, kipróbálják.
        2. Váltáskor előző csoportból egy tanuló marad, aki továbbadja – mindig más
        3. Minden helyen ugyanaz a diák magyaráz, akik már előbb ismerték a játékot
  • Rotáció, átüléssel

Szükséges az asztalok egymáshoz csatlakoztatása a végeikkel. Spontán helyfoglalás. Ezek után a gyerekek a padsor egyik, illetve a másik oldalán lesznek.

Első lépésben a játék ismertetése, bemutatása zajlik. (Frontálisan) Történhet leírás alapján értelmezve is – néhány percet adva rá.

Második lépés a játék kipróbálása – kb. 8-10 percben.

Harmadik lépés: kezdődnek a váltások, ettől kezdve 5 percenként – nagyjából kimérve.

A váltás azt jelenti, hogy mindenki a gongszóra átül a szomszédos székre, a megadott irányban. Lehet úgyis, hogy csak az egyik oldal áll fel, ilyenkor az első – a pár nélkül maradó – átmegy az utolsó, üresen maradt székhez.

E módszer több előnyös tulajdonságából egyet említek meg: a gyakorláson túl kiküszöböli a hibás értelmezéseket, félreértéseket. (Természetesen a mi jelenlétünk is kell ehhez.)

  • Mozaik-módszer

A már meglévő csoportokból az azonos módon kijelölt tanulók újabb csoportokat képeznek. Ezekben az újabb csoportokban történik egy-egy új játék elsajátítása. A kiszabott idő eltelte után visszatér mindenki az eredeti csoportjába, és megtanítja a többieknek, legalábbis bemutatja nekik a tanult játékot.

Megjegyzések

A tanulók csoportokba sorolása többféle módon történhet: számhúzással, szétvágott képek alapján (mozaik) stb.

Az időtartamokat a gyerekek életkorához és gyakorlottságukhoz igazítjuk.

Ajánlott irodalom: Játsszunk táblajátékot! (2012) PDF

Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály

Egy hozzászólás a(z) “Hogyan tanítsunk új táblajátékokat?” bejegyzéshez

  1. Kapcsolódólag a technikához, két távolabbinak tűnő gondolatot fűznék hozzá: a tartalomról és a célról. (Tudod Misi, ez az utóbbi a “rögeszmém”, amivel mindenhova bepofátlankodok.)
    Tartalmilag kiemelten fontos, az előzményekre építés, felidézni egy már ismert hasonlót… (Ehhez ugye előre kell tervezni némi tematikát, téma-sorrendet… és néhány “rejtett célt”, aminek gyakorlására, megtanítására használjuk az adott játékot, mint eszközt.)

    A tanítás, voltaképpen, valamilyen már megszerzett ismeret, képesség, gondolat, ötlet gyakorlása, új elemekkel történő bővítése, tehát: mindig előzményekre épül. Játék is hasonló. Ha nagy a kontraszt a meglévő és a játék során megszerezhető tudásanyag között, akkor azonnal észleljük a fáradtságot és a folytatást már nem játékként, hanem munkás-tanulásnak éljük meg, illetőleg az ellenkező előjelű kontraszt esetén unatkozunk…

    Egy konkrét tartalmi példát beidéznék: a MALMOK-hoz :
    ==================================
    „Ki tud malmozni?” kérdésre jelentkezők közül kijelölök (a „jobbak” közül!) annyit, hogy (pl.:kalapból húzva) 2-2 csoport-társat választhassanak maguknak.
    Az lesz a feladatuk, hogy elmagyarázzák (vagy, ha a 2 csoporttag is malmozott már, akkor elismételtessék velük) a szabályokat és levezényeljenek közöttük 2-3 partit. A csoportvezetők mindegyikének egy szokatlan (nem a tradicionális) malomtáblát adok és a szükségesnél kb. 2×10-el több db sötét és világos bábut.
    Az azonnali „reklamációra”, hogy „ez nem olyan malom, mint amit ismerek”, az a válasz: hát „persze, hiszen itt mindig valami érdekesebbet mutatok”, de csak a tábla más, a játékszabály pont olyan, mint amit már korábban megszoktatok…

    A megnyugvás és munkakezdet, várhatóan rövid ideig fog tartani, mert jönni kell a kérdésnek is (ha nem „jön”, akkor én kérdezem): „hány bábuval…?”
    Ekkor összerántva a csoportvezetőket „tényleg ismeritek a szabályokat?” Átbeszéljük (elismételjük) a szabályok lényegét és megfejtjük általánosan, bármilyen táblára, a bábuszám 1/3-os kalkulációját, a (beszorítás gyakoriságára ható) kerekítéssel együtt.

    Most már indul a „munka”, ami közben frontálisan hangosan: „ahogy eddig is csináltuk, a játékokkal való ismerkedéskor. „a próba-partikban az állások nyerők, vagy vesztők, sohasem a játékosok!” Sőt ugye „szabad visszavenni, vissza is lépni, a nyerő állásokat értékelni…”

    2-3 parti lejátszása után, csoportvezetők maradnak, a tagok „forognak”: át egy másik táblára, de már csak 1-2 próbapartival…

    A leállítás után, kérdés: mutassak még táblákat? Hogyan számoltátok meg a mezőpontokat? Újra az induló 3-as csoportokban 1-1 kiszámolós feladatlap:
    Magyarázat: a tradicionális mintáján: 3×8 (keretes) , 3×8 (oszlopos), 4×3+4×3 oldalközepek és átlók. (A kisebbek színezzék ki a csoportokat.)

    Jöhet a „magyar” Malom tábláinak a kiosztása, az egymást metsző vonalak és a közlekedési utak magyarázata… 2-3 próbajátékhoz párok alakítása a csoportok keverésével…, majd a magyar Malom tábla-tervezési feladatlapjának megoldása. (Azok a párok kapnak 1 db feladatlapot, akik végeztek a próbajátékkal.)

    Szünet, szabadfoglalkozás, „lesés, hogy mit csinálnak”: alakulnak-e párok, válogatnak-e a táblák közül? Hányan térnek vissza a tradicionálishoz. (Ez utóbbi, nem feltétlenül az új elutasítása miatt fordul elő, hanem inkább a korábban begyakorolt trükkök felidézése, nyerő-élmények felidézése miatt várható.)

    Fellazító szünet után, beszélgetés a „háromról”, honnan származhat az a szabály, hogy malomból nem szabad levenni. (“A középkorban három lovag…”)

    Részletesebben feladatlapokkal, táblákkal:
    https://www.jatektan.hu/jatektan/____2012_006/11malmok.pdf

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.