Elmetörő és szakkör
A szakkörökön rendszerint szabadon választhatóság uralkodik, amelyet némileg befolyásol a versenyek közelsége, a rákészülés. Ide önként jelentkezhet bárki.
Az Elmetörő ezzel szemben osztályfoglalkozás, amelyen minden gyerek részt vesz. Általában korlátozott a játékok választhatósága, konkrét célnak van alárendelve. Gyakori az „egyjátékos” óra, amely lehet játéktanulós, vagy fejlesztő célzatú is. Természetesen előfordulnak vegyes és más jellegű órák is. Alsóbb évfolyamoknál gyakoribb a szakkörhöz hasonló kötetlenebb játék, bár ezekbe is csöpögtetek némi irányítottságot.
Amíg szakkörön saját magam is gyakran játszom, elemezgetünk, feladványokat is egyre többet használunk (elsősorban saját készítésűt), addig Elmetörőn szinte soha nem játszom.
Ennek legfőbb oka az, hogy itt mindig éberen figyelek, az osztály „pulzusán tartom a kezem”. Vannak, akik jobban igénylik az irányítást, a változatosságot. Ha megakad a játék, vagy nem működik valami, akkor beavatkozok, segítek. Nem ritka a nézeteltérés sem, amely könnyen tettlegességgé fajulhat, ha nem lépek közbe.
Példaként említhetném az ötödiket, ahol pedig a legtöbb kiemelkedő játékos van.
A jól működő csoportokat (spontán, vagy kijelölt) általában hagyom, a párok, vagy csoportok összetételét is.
Közben gyakran dicsérek, ha van miért, de keresem is, hogy legyen mit!
Szóval, visszatérve az előző, hetedik osztályos Elmetörőre (előző bejegyzés) én is játszottam vagy 10-15 percet. Megtehettem. Ez azért is volt hasznos, mert közben egy kicsit elemezgetve, feltárult számomra is jobban a játék logikája. Hiába ismered, legalábbis azt hiszed, gyakorlat közben gondolkodva derül fény a finomságokra. Erre a játékra különösen igaz.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen blokkokat alakítasz ki a játék első felében, amikor még kevés az ütés (foglalás). Például egy „csatornát” megnyitva elképesztő mennyiségű ütéshez juttatjuk játszótársunkat, ami kerülendő. Számunkra az kedvező, ha kisebb területeket (egyes-kettes) nyitunk meg kényszerűségből. Csak hát ezeket kialakítani és kiszámolni egyáltalán nem könnyű feladat.
Dots finomságok
Nagy Lászlónál találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy a területrablás (persze, ha kínálkozik) kötelezettsége még jobb játékot produkál. Az én tapasztalataim is azt mutatják, hogy így van. Ez a különbség nem is annyira jelentős a „sima” táblájú játéknál, annál inkább a számozottakénál!
Ez a dolog ugyanis kiélezi a stratégiát, a taktikát, ezzel magát a játékot! Például negatív számoknál ütésbe belevinni az ellenfelet, pozitív számoknál pedig lehetőleg én foglaljak.
Állandóan jelen van az egyensúlyozás a minimális veszteség és a maximális nyereség elérése terén. Elkerülni ebben a játékban egyiket sem lehet. Itt nem az a kérdés, hogy lesz-e nyereségem, vagy veszteségem (biztosan lesz mindkettő), hanem az, hogy melyikből mennyi. Ebben a mindennapi életet is leutánozza ez a játék.
Ötödik osztályban és a hatodik osztály egészében (most már a teljes csoporttal Elmetörőn) Nagy László háromábrás (Papíron, ceruzával…) nyomtatványát használtam. Kettőbe beleírtam számokat.
Folytatása következik…
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály