Alsós, napközis nevelők, szabadidő szervezők előnyben, de családi játéknak sem utolsó…

Lassan már egy éve tervezem megosztani, a tavalyi év nagy slágere volt iskolánkban ez a táblás, amelyre a nevezetes „A malomtól a góig – 50 táblás játék” című könyvben bukkantam rá. Még nem hivatalos klubja is alakult egy időre.

A Béka szerfelett könnyen elsajátítható táblás játék.

Bármilyen táblán játszható, eredetileg hatalmas, sok négyzetmezősön (pl. 18×18) játszották az angol iskolások, oxfordi, cambridge-i egyetemisták is. Nálunk a 100 négyzetes dámatábla bizonyult a legnépszerűbbnek, de például a sakktábla, vagy a hatszögmezős táblák is alkalmasak a játékra.

Többszemélyes Szoliternek is nevezhetnénk, de itt más a cél és ezáltal a stratégia is.

Kizárólag csak ütőlépés van ebben a játékban. Hogyan üthetünk? Mint a Szoliterben, vagy hasonlóan a Dámákhoz: átugrással, ha a bábu mögötti mező üres. Tehát átugorjuk a bábut, a mögötte lévő üres helyre tesszük a miénket, és levesszük az átugrott figurát. Talán ebből kiderült, hogy a bábuk csak egyesével üthetők, ugorhatók át.

Mi megengedjük a láncütést, a sor-, oszlop- és átlóirányú ütéseket is. Sőt, még azt sem kötjük ki, hogy egy ütéssorozatban csak egyszer lehessen érinteni ugyanazt a mezőt (pl. Camelot), vagy egyszer lehessen átugorni ugyanazt a bábut (pl. „nemzetközi” Dáma).

Az ütés nem kötelező, de mi okunk lenne nem végrehajtani, vagy a láncütést befejezetlenül hagyni? Hacsak nem állunk a taktikai ismereteknek azon a szintjén, ahol már képesek vagyunk megállapítani, hogy ez nekünk előnyösebb. Ez azonban nem könnyű, kettőnél több játékos esetén pedig főleg nem.

A játék célja minél több leütött bábu (pont) gyűjtése. Akinek több lesz a parti végén, az nyer. A játékosok maguk elé helyezik a leütött figurákat.

Fontos, hogy nincs „enyém-tiéd” bábu, akármelyikkel léphetünk, csak ütést lehessen végrehajtani vele.

Ami a legszebb az egészben, hogy akárhányan játszhatnak egy táblán, persze a várakozási idővel számolni kell! Emiatt kooperatív módon is, például párokban.

Igazi „kávéházi” játék, de versenyzésre is remekül beválhat.

Kezdés…

A figurák (kövek) felpakolása után a kezdő játékos szabaddá tesz egy mezőt, a levett bábu az ő pontjait szaporítja. Így kezdődhet a csak ütésváltásokból álló játék.

A vége felé természetesen már egyre kevesebb lehetőségünk lesz az ütésre az egyre fogyatkozó – tehát átugorható – bábuk miatt.

A játszmának akkor van vége, amikor már senki nem tud ütni.

Ezután kezdődik az összeszámlálás: kinek mennyi pontja (leütött bábuja) gyűlt össze? Tehát akinek a legtöbb, az nyer.

Amikor már jól megy, az egyforma kövek után hasznos és élvezetesebbé is válik a játék, ha különböző pontértékű figurákat (köveket) használunk. Ezeket megegyezés szerint rakhatják le a tábla mezőire a felek, és ők határozhatják meg azok pontértékét. Nálunk előfordult pl. ilyen: 1, 5, vagy 1, 2, 5, vagy 1, 2, 10, vagy 1, 5, 10, 20 és a többi. Általában a kisebb értékűből teszünk fel többet, és jellemző a szimmetrikus felrakás, bár nem kötelező.

Nem lehet nem felfedezni, hogy észrevétlenül az összeadást, a becslési készséget és a relációk felismerését gyakoroltatjuk, szemléltetjük játékosan. Az együttműködési készségekről már nem is szólva.

Külön bejegyzést és posztot tervezek szentelni a Béka variációinak bemutatására, amiket a gyerekekkel közösen találtunk ki.

Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom: