Az ábrán két Tőtike táblát látunk. (Ebből adódik a többes számú elnevezés.) Ezek száma kellő fantáziával tovább növelhető. Mindegyik lényege a következő: csak valamelyik nyíl hegyénél kezdhetünk – hasonlóan a már leközölt „potyogtatós” Amőbához -, „egymásra” (nyíl irányában) már pakolhatók a kövek, itt is 4 a nyerő valamilyen (vízszintes, függőleges, átlós) irányban. Osztott, darabolt a játéktér, mintha több speciális „potyogtatós” Amőba táblából állana. Itt is a mezőkbe (cellákba, keretekbe) rakunk.
Miért 4 a nyerő e változatoknál? Mindkét játéknál megkötések (nyilak) korlátozzák a lerakási lehetőségeket, ezáltal kisebb a variációk száma. Ezért is optimális a 4, mint nyerő szám! 3 kevés, 5 sok lenne, a játék unalmassá, érdektelenné válna.
Hasonló lépések vezethetnek bennünket a tanításuk során, mint az Amőbánál. Adaptáljuk ezeket.
A három ismertetett játék mindegyike kifejezetten fejleszti a kombinatív képességet, különösen az Amőba: változatos játék jellemzi, a kövekből célirányosan sokféle struktúra építhető. Ez a megállapítás részemről a matematika kombináció fogalmához kötötten értendő. Létezik a kombinációnak másfajta értelmezése is – kölcsönözve a Sakk és más „befutott” elmesport szóhasználatát: e játékokban is – bizonyos szintet elérve nagyon fontos törekvés a nyerő helyzetek létrehozása oly módon, hogy az ellenfelemet folytonos védekezésre kényszerítem, ezáltal egy védhetetlen állásba viszem bele. (kényszerítőzés) Itt utalnék tehát a már korábban elemzett nyitott és félig nyitott vonalakra, hármasokra, négyesekre stb.. Vagyis az algoritmizálás, az előre gondolkozás, a következtetés itt alapvető, fejleszti a képzeletet, a találékonyságot. Magasabb szinten pedig már az emlékezetnek, a felismert struktúráknak, a sémáknak jut nagyobb szerep.
Kicsik esetén fejlesztő hatású a játék során folyamatos találkozás a számképekkel. Rögzül a számkép, e számkörön belül zajlik le sokszor ismétlődően az összeadás, a pótlás-bontás művelete, azaz megalapozódik a számolási készség. Ami egy alapvető kompetencia. Nem elhanyagolható, hogy sok gyerek itt találkozhat először pl. az irányok (vízszintes, függőleges, átlós) fogalmával.
Mindegyik Vonalnyerőnél (is) tartsuk be a fokozatosságot, építtessünk fel nyerő állásokat, igyekezzünk sokszínűen közelíteni a témához!
Forrás: Mészáros Mihály – Játsszunk táblajátékot! e-könyv, pdf (2012)
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály
1996-ban a Connect-4 (potyogtatós Amőba) némi bonyolítása céljából „fejlesztettem ki” a Tőtikéket, azért, hogy az egyszerűen átlátható alapjátékot ajánlhassam versenyzésre. (Ahány féle tábla, annyi féle kezdés, nyitás, kényszerítőzés, elágazás, stb., amikre a megszokott és begyakorolt potyogtatós sémák már nem sikeresek.)
10 évvel később, a játékismeret kurzusaimon, már alig egyetlen óra alatt mintegy 20 féle vonalnyerőt sikerült bemutatnom. A tematikát tekintve ugyanis (kiváltképp az érdeklődő pedagógusoknak, animátoroknak), sokkal hatékonyabb úgy tanítani, ha előbb az egymáshoz hasonló játékok csoportjellemzőit részletezem, majd ehhez fűzött picinyke (akár egyetlen mondatnyi kiegészítéssel) az egyedi elkülönülést hordozó jellegeket. „Pont olyan, mint az a másik, csak ebben…” Ám persze, ezzel a „csak”-kal szinte egészen más lesz!
Innen jött a „Táblajátékos Birodalom” ötlete is. A vonalnyerőkkel jól demonstrálható a játékok térképes elrendezésének hasonlósági-rokonsági praktikuma. Az üres táblán induló rengetegben, a sok-sok lerakosgatós között, a malmokkal szomszédos „megye” absztrakciós játékai, már túl a még mesével tálalt előnyadósokon, de még innen az összetettebb kombinációsokon… Egyszersmind belátható, hogy az áttekinthető rendszerezésre, a csoportosításra leginkább a játék célja alkalmas, de lehet kifejező-elkülönítő csoportképző egy-egy jellemző lépéstípus (átugrálósok, csoportosanosok), vagy valami egyedi lényegi sajátosság (színváltósok).
https://www.jatektan.hu/jegyzet/terkep.pps
Szakkörökre, elmetorna órákra a vonalnyerők eszközkénti használatakor általam többnyire javasolt oktatási-nevelési-pedagógiai célok (túl azon a közhelyen, hogy „logikus gondolkodásra nevelnek”):
1. Lényeglátás szövegértelmezés. A voltaképpen ugyanolyan „játékok-dolgok” közötti lényegi különbség felismerése, megértése és tömör továbbadása. Ismerek hasonlót, ez szinte mindenben ugyanolyan, csak a célja változik, csak a tábla változik, csak a lépés-szabály módosul, stb. (A legtöbb erre alkalmas változat tán a vonalnyerők között található.)
2. Kreatív, újat alkotó együttgondolkodás a hasonlóságok és különbségek elemzésével, közös „brainstormingos-fejlesztéses” feldolgozás. Tucatnyi létező változat olyan kézenfekvő, hogy közösen kitalálható és így sikerrel kóstolhatunk bele a fejlesztés örömébe! Pl.: könnyedén rátalálunk pl. a Tőtikék sokaságára, ha nincs vásárolt potyogtatós amőba táblánk! Elegendő az első nyílsort felrajzolni a papírra nyomtatott táblára, máris kipattanhat az ötlet más féle nyilazásokra…, némi rávezetéssel aztán: a hatszöges, háromszöges elrendezésekre, a táblán elhelyezhető lyukakra (csapdákra, tiltott mezőkre, stb). Magunk alkotunk, találunk ki újabb és újabb játékokat, amiket picit sajátunknak tekintjük akkor is, ha később rádöbbenünk, hogy van már ilyen…
(Megint egy érv az mellett, hogy az elmetornán miért kerüljük el a vásárolt játékokat!!! Az emberi elme egyedüli képessége, hogy homokba rajzolt vonalakon játszótársával váltakozva köveket rakosgat… Az ötlet, a szabály, a működés az elsődleges! A drágaköves bábukkal készült rekvizitumok a harmadik lépéspár után már jelentéktelenek…, amúgy meg ugye a egy-egy játék elkészítése kreativitást, tervezést, eszközhasználatot, sikerélményt, stb…
Pl. igencsak mókás egy lemosható műanyag „kockás” terítőn mustáros és ketchup-os tubussal amőbázni…)
3. Szabálykövetés, fairplay Egy-egy új ötlet működésének tesztelésekor, egyszersmind feltámasztható igény, (ami majd a később megismerendő játékok esetén már következetesen vizsgálandó), az esélyegyenlőség, ill. a nyerőstratégia keresésére…
Mindeközben általánosan is tudatosulhat, hogy az ember által alkotott szabályok megváltoztathatók! Bár betartandók, de a parti után meg is változtathatók!
Esélyegyenlőség, reformok, forradalmak… (Miért is nem támogatja a hatalom a táblajátékok széleskörű elterjedését? Nem szégyen az emberiségre, hogy alig néhány elmejátékot talált alkalmasnak nemzetközi versenyzésre, miközben az arénák, a foci, a sportjátékok megszámlálhatatlan sokaságát kínáljuk…)
Gyakorolhatók a fairplay, osztozkodási, megegyezési, ill. választási módok: az egyik táblát, a másik irányt, majd megint az egyik a (nyerő, vagy vesztő) versenycélt, aztán a másik kezdőállást, esetleg színcserét választ és csak az alkudozó megegyezések után kezdődik a parti..
4. Hátrányos helyzetűek sikerélménye (Elegendő a néhány mondatos szabály megértése és már nincs is behozhatatlan előnye a jobb környezetből érkezetteknek… )
További konkrét célok:
Legyünk büszkék nyelvünk szépségére, találékonyságára, sokszínűségére! (Anyanyelv, nyelvújítók, „nyelvében él a nemzet”… Amőba, Tőtike, Ötödölő… ugye, hogy mennyivel találóbb-kifejezőbb, mint az eredeti „ötkő”?)
Általános célok:
Figyeljünk egymásra! „Mindenkinek beugorhat hasznosítható ötlete”. Csoportos együtt-gondolkodásban a mások ötleteire adott válaszok új gondolatokat szülnek. Várd meg amíg befejezi! Értsd meg, amit mondott. Ahhoz fűzd a saját mondandódat! Ne beszéljetek el egymás mellett!
https://www.jatektan.hu/jatektan/____2012_006/12amoba.pdf
Visszajelzés: Táblás játékok kezdéshez 2. | meszaros-mihaly.hu
Visszajelzés: Gondolkodási és digitális kompetencia fejlesztése – táblajátékokkal | meszaros-mihaly.hu