Két napja, reggel ugrott be, éppen most, ezen a nyáron (talán még napra sem lehet nagy eltérés) 30 éve, hogy olvastam a
Nobel-díjas Romain Rolland: Colas Breugnon című könyvét.
Azért emlékezetes mindez, mert ennél mulatságosabb, nevettetőbb könyvvel sem előtte, sem azóta nem találkoztam, beleértve Rejtő Jenő könyveit is. Akkorákat hahotáztam rajta, hogy a szomszédok is hallhatták. Főleg nyitott ablaknál.
Pedig a témája alapján nem gondolná az ember: a XVII. század első felében, Franciaországban játszódik, amikor – többek között – épp a vallásháború tombolt, a pápisták és hugenották küzdelme zajlott. Öldöklés, sorscsapások, a könyvben is van bőven, és mégis… Találó az alcím: „Csalánba nem üt a ménkű”
Ez a zseniális könyv egyszerre szórakoztató és rendkívül tartalmas. Mondhatnám inkább: lelkileg megerősítő, valóságos pszichoterápia.
Mindmáig elsőszámú kedvencem.
Hogy mégis legyen a témának valamilyen táblajáték vonatkozása, felmerülhet a kérdés: ebben a korszakban vajon milyen észjátékokat játszhattak az akkori emberek?
Amit biztosan tudok, hogy sokféle kártyajátékot ismertek már akkoriban. A táblások közül elterjedt volt a sakk, a backgammon, az alquerque és gondolom, hogy más is létezett még, például valamelyik malomfajta. No, meg a szerencsejátékok: kockajátékok, társasok (Libajátékhoz hasonlóak). Kihagytam valamit?
Egy-egy játék népszerűségét valószínűleg a társadalmi hovatartozás, a mesterségbeli közeg (pl. katonák) is erősen befolyásolta.
Aztán ott volt még a nemzetközi dáma 8×8-as elődje. A XVIII. század első évtizedeitől (1723) kezdett teret hódítani a 10×10-es tábla, amelyet már Napóleon is rendszeresen használt. Ő a stratégiai gondolkodás, a hadvezetés gyakorló terepének is tekintette ezt a játékot.
Máig ismert a “Napóleon ütése” nevű kombináció, amely egy emlékezetes győzelmét örökíti meg:
Ja, és itt van három játék linkje a felsoroltak közül:
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály