Hát ez… Még nem találkoztam jobbal…

Amikor megjelentek a kicsik az első foglalkozáson, eltátották a szájukat a regiment játék láttán… Tekintgettek mindenfelé, némelyikük oda is szaladt egyik-másik játékhoz. Hát még mekkora volt az öröm, amikor az egyiket ki is próbálhatták:

Magyarázni alig kellett, a cél rögtön világossá vált… A játékszabály meg önmagától működött…színes golyók, amelyek maguktól begurulnak a vájatban középre…

Kellett ennél több? Az még rendben, hogy a kicsiket elzavarni se lehetett a tábla mellől, dehogy még Z is csak ezzel szórakozzon? Ezt egy idő után nem hagyhattam szó nélkül: ha egyszer közeledik a verseny, akkor nem azt a versenyjátékot kéne gyakorolnia?

És a járulékok… A játszva tanulás… Számképek, kombinációk, algoritmusok, folyamatos pótlás, irányok… És a játék, a színek, az érzelmek, a képek révén mi lehetett a Tőtikék legnagyobb hozadéka? Igen, a jobb agyfélteke rendszeres használata, ami áthidalja az óvoda és az iskola közötti szakadékot…

A fentiek miatt használtam évekig – de nem bevárva a tökéletes elhasználódást – a Tőtikéket bevezetésnek a táblás játékok világába. De csak a színes, „golyós” változatot.

Ami nem jelenti azt, hogy ez a tábla (és kiszerelés) lenne a legalkalmasabb a nagyobbak, az értők, az ínyencek, a versenyzők számára…  Erre van éppen elég más változat, amiket innen sorban letöltögethetsz:

Tőtikék

És számíthatsz arra, hogy ezekkel találkozhatsz az idei, december 7-i, hejőkeresztúri Hétpróbán!

Ha tetszik mindaz, amit leírtam, akkor kezdd ezzel:

Játéktanítás és Alkalmazás csomag

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály