Ha már annyiféle változata van a Wari-nak (Oware), akkor miért ne lehetne eggyel több? A most következő egy nagyon jól működő, alig-alig tér el a már leközölttől, csak egy kicsit egyszerűbb. Így játszottuk a tavalyi (2015-ös) Hétpróbán.

Kezdőállás a szokásos, mint a Bantumi-nál (Kalah) is:

Szórás is a szokásos módon, tehát: óramutató járásával ellentétes irányban, minden rekeszbe egyet-egyet, valamelyik saját rekeszből az összes kavicsot kiemelve. Egyben viszont eltér: nemcsak a játszótárs, hanem a saját gyűjtőnkbe sem teszünk!

Ha körbeérek (legalább 12 kavics), akkor a kiinduló rekesz kimarad, üresen marad.

Rablás ugyanúgy, ahogy leírtam, ahogy az alábbi ábrából kivehető:

Vagyis: ha az utolsónak elszórt kövem a játszótárs oldalán lévő valamelyik rekesz tartalmát 2, vagy 3 kőre növeli, akkor ez a 2, vagy 3 kő bekerül a gyűjtőmbe. Ha a közvetlenül előtte lévővel is ez történik, akkor ez is a gyűjtőmbe kerül és így tovább. Tehát egymás melletti rekeszek tartalma vándorol ilyenkor a gyűjtőmbe.

Ami újdonság, valójában leegyszerűsítés – és egyáltalán nem válik a játék kárára –, a vége: amikor az egyik oldal kiürül.

Mi történik, ha kiürülnek valamelyik oldalnak (játékosnak) a rekeszei?

Tegyük fel, hogy ez A játékos.

a) Ha ő lépett (szórt) utoljára, akkor az ellenfél, azaz B játékos következik, aki szabadon szórhat bármelyik, még követ tartalmazó rekeszéből:

• Ha szórása nyomán kő kerül A oldalára (és marad is), azaz annak valamelyik rekeszébe, akkor ismét A következik, megy tovább a játék.
• Ha szórása után nem kerül kavics A oldalára (vagy rablás miatt nem marad), akkor A nem tud szórni, mert nincs mivel. Ekkor vége a partinak, a B oldalon maradt kövek B gyűjtőjébe kerülnek. Azután számlálás.

b) Ha nem A, hanem B lépett (szórt) utolsóként, akkor nyilván A következik. Pontosabban következne, de nincs köve, amivel szórhatna. Így vége van a játéknak, a B oldal rekeszeiben maradt kövek a B gyűjtőjébe kerülnek. (Az előző eset második része.)

Kiegészítések

Tehát a mi változatunkban eltöröltük a „ne hagyd éhezni az ellenfeled” szabályát, azaz az ellenfél kötelező kavicshoz juttatását (már ha lehetséges). Ez lehetővé teszi azt a taktikai lépést, hogy lehetőleg olyan rekeszt válasszak szóráshoz, amelyből már nem jut kő az ellenfél oldalára. (Kevés kő, elülső rekesz…) Ez természetesen nem mindig valósítható meg. Nem ritka ugyanis az olyan játszma, ahol mindenképpen kavics kerül a játszótárs oldalára, valamelyik rekeszébe.

Szintén töröltem az ellenfél teljes leütésének a tiltását (ahogy írtam, ez egyébként sok helyütt megengedett). Az utolsó kövére vonatkozót is. Ez a szabály csak lassítaná a játékot, ami gyerekeknél nem lenne szerencsés. Versenyen még inkább nem.

Végeredmény?

Így, ezt a néhány megkötést elhagyva egy igazán gyerekeknek való pörgős, ugyanakkor taktikában továbbra is gazdag játékot kaptunk végeredményül, amit minálunk a népszerűsége és a Hétpróbások Bajnoksága is bizonyít.

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály