Egy bevált módszer: forgás, átüléssel

Már említettem korábban a Hogyan tanítsunk új táblajátékokat? című bejegyzésben.

Lényege:

• az asztalokat végükkel egymáshoz toljuk
• körbeülik a gyerekek
• adott jelre (nálunk gongszóra) történik a váltás: átül mindenki a szomszédos székre az óramutató járásával ellentétesen (vagy annak megfelelően)
• a jeladás bizonyos időközönként történik – az 5 perc nagyon előnyös
• váltás esetén tiltott a játszma állásának megszüntetése, azt a következő páros ott folytatja, ahol az előző abbahagyta
• mivel lényeges a folytonosság, ezért a játszma befejezése után a jelhordozók újbóli felrakása szükséges, és máris indulhat a következő játék
• a foglalkozás végén rendrakás

Előnyei, hasznai:

• az új közösségbe kerülő, vagy félénk gyerekre bátorítólag hat, felszabadítja a gátlásokat – a játék már önmagában is képes erre, ez a módszer ezt a hatást még tetézi
• mivel mindenki általában egy félbehagyott játékot folytat, ezért más-más „világba” csöppen bele, új nézőpontot kell kialakítania, alkalmazkodnia kell a helyzethez – rugalmas szemléletmód
• az előzőhöz kapcsolódva: nincs jelentősége a győzelemnek, vereségnek – nincs kudarcélmény, sem túlzott győzelmi mámor (elbizakodottság)
• az ötpercenkénti mozgás (felállás, odébb ülés) levezeti a testi-lelki feszültséget, amely – főleg kisebbeknél – nem egy elhanyagolható szempont
• a hiányos tudás, a helytelen szabályértelmezések kiküszöbölésének útja ez: a folyamatos ellenfélváltás révén kiütköznek a problémák, és szinte maguktól meg is szűnnek – kizárt, hogy egy ilyen óra után valaki még mindig ne legyen tisztában a játékkal
• érvényesül a változatosság elve, új színt visz a foglalkozásokba – hosszabb időn keresztül eredménnyel alkalmazhatjuk
• jó hatású az IQ és az EQ fejlődésére is, hiszen mindig más-más ellenfélhez, más-más gondolkodásmódhoz kell alkalmazkodni, megfelelő taktikát választani, és együttműködni, egyetértésre jutni vele
• a helyváltoztatás a téri koordináció bizonyos szintjét is igényli (óramutató járása), amit még nehezíthetünk is: pl. minden 2. jeladás után dupla léptékű átülés, vagy vissza – a padsorhoz más padokat is csatlakoztatunk, így ez egy picit bonyolítja az átüléseket. Ez utóbbi néha kényszerűséget jelent, ha nagy a létszám…
• a rendszer nem engedi az unatkozást, a semmittevést – még páratlan létszám esetén sem, mert mindig más személy kerül a „figyelő” pozícióba, arra az 5 percre
• természetesen ki szabad próbálni az 5 percen kívül más időintervallumot is, de ez optimális a játszmák hosszához, mert sem túl hosszú, sem túl rövid – oldja az unalmat, a fáradtságot, elejét veszi a rendbontásnak is, de nem is szakítja meg indokolatlanul gyakran a játékot
• többféle játékkal is végezhető, ez már a figyelem magasabb fokát feltételezi – viszont garantált a jó szórakozás is
• biztosított a könnyed tanulás, gyakorlás, az oldott légkör

Megjegyzések:

• tovább variálható az egész elgondolás: beiktathatunk pl. nem ismert játékot is, amit „pánikszerűen” kellene megtanulni leírás, vagy/és magyarázat útján
• kidolgozásra vár még a motivációk különböző szintje, feltételhez kötött helycserék, átülések stb.

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály