Hogyan tudod a kétszemélyes játékokat csoportosakká alakítani?

 De előbb: melyek a legjobb „kávéházi”, társasági, többszemélyes játékok? Amelyek versenyzésre nem igazán alkalmasak, de felhőtlen szórakozásra, jó hangulat keltésére, gondolkodás csiszolásra, közös élmény megteremtésére már annál inkább. És ráadásként nem kell hozzájuk terjedelmes szabálykönyv, mert a szabályaik egyszerűek, könnyen megjegyezhetők…

Mindenekelőtt, ha nem ismered még Sótonyi Sándor játékait, akkor ajánlatos sürgősen pótolnod ezt a hiányosságot, és hamar meg fogod érteni, miért…

A Játéktanon van egy kis ízelítő belőlük…

Sótonyi Sándor játékai 1

Sótonyi Sándor játékai 2 (Picit görgesd lejjebb…)

Azután itt van ez a Béka…nem, nem kell megijedni, nem a kis kétéltűről van szó. Már írtam róla itt:

Unatkoznak? Nyűgösek a gyerekeid télidőben? Itt egy játék ellenszernek…

Remek játék, évek óta porondon van, mindig játsszák… Pár éve még egy nem hivatalos Béka klub is alakult és működött nálunk… Annak idején be is számoltam erről a hírleveleimben.

A legszebb az egészben az, hogy ez a sokszemélyes játék egyedül is játszható, csak éppen akkor inkább Szoliternek hívjuk… És egy icipicit más a cél. De a játék lényege ugyanaz:

Hogyan törd meg az unalmat? A Szoliter

Én innen, a bejegyzés képeit felnagyítva kinyomtattam, fóliáztuk és dekorkövekkel használva roppant népszerű… Majd képeket is teszek fel erről hamarosan.

 

És aztán ott vannak a hagyományosan négyesben (különösen) jól működő klasszikusok, mint a Blokus, vagy a Halma… Ezekről már olvashattál tőlem itt:

Többszemélyes stratégiai táblás játékok

Persze itt írok arról is, hogy némi találékonysággal szinte bármely kétszemélyes táblás átalakítható három-, vagy négyszemélyessé. Mi már csináltunk ilyet Amőbából, Dámából.

 

 

De például kiválóan alkalmas játék erre a Camelot.

 

 

 

No, de az eddig elmondottak nem igazán mutatták be azt, amit a címben ígértem… Na lássuk, miről is van szó…

Most látni fogsz egy rém egyszerű, de annál inkább bevált módszert arra, hogyan lehet kétszemélyes játékot csoportokkal játszatni úgy, hogy mindenki aktív részese legyen a folyamatnak. Hogy ne csak amolyan közös fejtörésről, vagy konzultálásról beszéljünk, ahol esetleg valaki halálra unja magát…

Már valahol érintettem a témát – nem emlékszem, hogy Facebookon, hírlevélben, vagy bejegyzésben –, de nem fejtettem ki teljesen részletesen. Na, de vágjunk a közepébe…

A szimultánt ismered, ugye?

Amikor egyvalaki – rendszerint a mezőnyből kiemelkedő játékos – egyszerre játszik a többiekkel. Sorban végig haladva lép, a játékostársak akkor válaszolhatnak a lépésre, ha ismét odaér a szimultánt adó játékos. (Addig gondolkodhatnak a válaszlépésen.)

Ezt néhány évvel ezelőtt alaposan „megkevertem”, most ismét elővettük, „leporoltuk”… Nem muszáj mindenkinek részt vennie benne, de azért 8-10 embernek legalább, hogy igazi „fortyogó” hangulat legyen. Minimum 20-30 percre garantáltan feldobja a foglalkozást, még nagyok esetén is. (Például a „legnehezebb” osztály pénteken az utolsó, 8. órában is bírta a gyűrődést…Bírta? Bő félórán át, megállás nélkül. Hogy élvezték-e? El tudod képzelni, hogy egy kemény csoport (tényleg az) ilyen időpontban csak úgy, a kedvemért játszogatni fog?)

Itt aztán tényleg a közös játék a fontos, nem is annyira a győzelem. Persze számolják ők azért azt is, legalábbis ameddig bírják…

Hogyan néz ki ez a valóságban?

Én így szoktam, itt a recept…20 főre…

A 20 főből kb. 5-6 embert választok ki, inkább a jobb játékosok közül. Ők lesznek a szimultánt adók… A többi (14-15 gyerek) leül a két asztalsor mögé a székekre.

Az első csoport egyik fele az egyik, a másik fele a másik asztalsornál kezdi a játékot. Egymás után teszik meg a lépéseiket az ülő játékosok tábláinál. Persze megvárva, amíg az ülő játékos válaszol az előző lépésre. Így az egyik csoport folyamatosan mozogva, haladva lép egyazon irányban, a másik a helyén ülve játszik. (A mozgók, miután egymás után végig haladtak, visszatérnek a kezdőtáblához.)

Az ülők ugyanazt a partit játsszák, de változó ellenféllel szemben. A mozgók pedig különböző (5-6-…) partikat játszanak egyszerre. Nekik nyilvánvalóan nehezebb dolguk van, hiszen mindig más-más, változó állású partiba csöppennek bele. Ráadásul nem is kommunikálhatnak egymással.

Ilyenkor sok gondolat ötlik fel bennem… Nézzük, mik azok, de teljesség nélkül, ami éppen eszembe jut…

Sokan mondhatják azt, hogy ez egy jó „bulizós” játék, mert nem komoly, mert felszínes gondolkodást igényel. Mármint azoknál, akik mozognak. Hát, nem…legalábbis én úgy gondolom, ez nem igaz…

Előfordult már veled, tapasztaltad már azt, hogyha időre játszol egy táblást, akkor sokkal jobban koncentrálsz, mintha nem? Én már sokszor… És nem is töprengsz sokat feleslegesen, valahogy a gátlások, a szorongások feloldódnak…dönteni kell, hamar. Érdekes, jobbnak ítéltem meg ilyenkor a saját játékomat, mint amikor nem időre játszottam.

Úgy vélem, ekkor a koncentráció önkéntelenül megnő, a mozgók összpontosítanak (ezért a hibaszázalék csökken)… Ez látszik is a gyerekeken. Ugyanakkor az is, hogy az ülők néha fáradtan, kicsit unatkozva várják, amíg odaér valamelyik játékostárs. Pedig nekik ki kellene használni az időt a gondolkodásra…

További előnyként könyvelem el a feszültség, a mozgásigény levezetését ebben a formában. Egyúttal a türelem gyakorlását, az ülők részéről.

Természetesen van lehetőség helycserére…ha fáradt valaki a fel, s alá járkálástól, vagy megunta, vagy vége a játszmának, akkor cserélhet valamelyik ülő játékossal. Vagy át is állhat csak úgy, de a mozgók lehetőleg kevesebben legyenek, mert torlódás léphet föl. Az ülő is vállalkozhat a szimultánra.

A másik asztalsorhoz is átülhetnek.

Tehát nincs megkötés, csak működjön…amit folyamatosan figyelni, mérlegelni kell. És irányítani, ha szükséges. Mert jó csoportnál már az sem fontos, maguktól lebonyolítják.

Milyen nehézség merülhet fel? Gondolom, nem meglepő, az elején… Ekkor fordul elő inkább, hogy megértsék a módszer lényegét. Persze, ha még nem csinálták. Megértetni főleg a mozgókkal kell, akkor működni fog a dolog…

Észrevetted, hogy itt valójában csoport játszik csoporttal?

Milyen játékokból állhat a kínálat? Jogos a kérdés, örülök, hogy feltetted…

Bármilyen kétszemélyesből… (Márpedig a táblások eléggé ilyenek, ugye? 🙂 ) De más-más játékból is lehet. Én például a három fő kedvencet válogattam most be: Mankala-Bantumi, Nemzetközi Dáma, Gomoku (Amőba). De lehet Szidzsa, Dara, vagy, amit csak akarsz! Lehetőleg favorit játékokból válasszunk! Most egyelőre ennyit erről…

Tehát így csináld…ha jót akarsz magadnak… 🙂

Ha tetszik mindaz, amit leírtam, akkor kezdd ezzel:

Játéktanítás és Alkalmazás csomag

 

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.