Itt a Vilbergen és Lahti táblák rácsos változata. Tehát mezők helyett rácspontok. Kisebb gyerekeknél előnyösebbnek is vélem, mert a vonalak mutatják az elmozdulási lehetőségeket. (Mint a Malmok esetén.) Éppen ezért ezekkel a táblákkal inkább a csak sor és oszlop irányú elmozdulást (átlósat nem) megengedő változatokat ajánlom.
A kombinatívabb, az átlós irányú elmozdulást is megengedőknél már előnyösebbek a négyzetmezősek. Természetesen használhatók ebben az esetben is a vonalas táblák, mert csak Vilbergen esetén, ütés közben okozhat kis gondot az átlós irány.
Valójában biztos vagyok benne, hogy egyik fajta tábla sem jelent komoly problémát a megértés során, még a kisebbeknél sem. Inkább a változatosság, az érzés, a feeling az, ami dominálhat a kiválasztáskor.
Vilbergen:
Lahti:
Ugye milyen kis egyszerű ábrák? Jobb híján, még szabadon is megrajzolhatók! Pár apróság még: gomb, babszem és indulhat a parti. 🙂
Még több dáma: Dámajátékok kiskönyve
Játéktanításhoz ajánlott
Mészáros Mihály: Játsszunk táblajátékot! (2012)
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály
Ebben a rácspontos témában „kincs” is felfedezhető!
(Óhatatlan, hogy a játékszabályt leíró pedagógus ne kóboroljon túl a szabályra szűkülő gondolatoktól, pl.: a forrás, eredet, história, vagy a miért érdekes, mik az előnyei, stb.
Magam pl. már rögeszmésen keresem, hogy egy-egy adott játék mi minden megtanítására, begyakoroltatására alkalmas, mi több: a hogyanjára is igyekszem ötletszintű példákat mutatni.
Ez utóbbiak akkor igazán sikeresek, ha „életre szóló” élményként rögzülnek a kölykökben. Lehet ez akárcsak egy-egy jó poén is. Pl.: Olyan táblás bemutatásánál, amelyben a kezdő lépő hátrányban van, mindig felcsillannak a szemek, amikor megjegyzem, hogy
„Ez egy fiús-gondolkodós játék. No nem azért, mert a csajok kevésbé tudnának gondolkodni, hanem azért, mert ezekben a fiúk udvariassága (kezdjél barátnőm) megnöveli a nyerési esélyüket. Hasonlóan, mint ahogy az aláaknázott sivatagi homokban kóborló arabok praktikus okokból (a hagyományos szokásaiktól eltérő, európai udvariassággal) küldik előre az asszonyokat…”
Életre szóló élmény lehet egy-egy (az adott téma kapcsán nem várt) gondolat megértésének öröme. Különösen azok, amikre, mint saját ötletre emlékezhetünk. Ilyenek vannak a „rácsponton, vagy mezőkön” témában is.
Egy-egy jó táblás játék szabályai olyan összefüggő rendszert alkotnak, amiben minden egyes pontnak funkciója van! Ezeket a szabály-pontokat nem elegendő csak megtanulni, sorra mindegyikre fel kell tenni a „miért így?” kérdést és a rendszer ismeretében választ is keresni az okokra. Sikerélmény felismerni egy-egy rendszer működését, a szájhagyomány útján kiválasztódó szabályok praktikumát és előnyeit.
A korosztály szintjének leginkább megfelelő játékot kereső pedagógus gondol arra, hogy a rácspontosan ábrázolt tábla vonalai mentén való közlekedés leegyszerűsíti a lépés-szabályok elsajátítását. Ezt a gondolatát azonban meg is oszthatja a kölykökkel: „ugye mennyire rövidebb és egyszerűbb ezzel, hogy nem kell részletezni a sorra, oszlopra, átlóra, vonalra hivatkozással a szabályokat? Fel fogják kapni a buksijukat: „tényleg, de jó”! Aztán fokozhatjuk…, tovább gondolhatjuk és a nagyobbaknak tán már kis segítséggel maguktól is felfedezik, hogy bonyolult, sajátos szabályok némelyike egyszerűbben leírható rácspontos táblákra vonatkoztatva. Érdekes és nem könnyű feladat pl. az Alquerque lépés szabályait átfogalmazni mezőpontokon játszott változatra. (Igencsak középiskolás szintű anyag!)
Tovább gombolyítva, akár magunk is promt/rögtön fejleszthetünk (nehezíthetünk) egy-egy rácsos táblán játszott kedvencükön néhány új vonal (közlekedési út) felrajzolásával. Lásd pl. a fenti sor-oszlopos Vilbergent! Miért is ne kísérletezgetnénk néhány átlós vonal behúzásával…?
Kedves Misi!
Ugye belátod, hogy a fenti gondolatsor után értelmetlen a megjegyzésed:
„A kombinatívabb, az átlós irányú elmozdulást is megengedőknél már előnyösebbek a négyzetmezősek.”
Hiszen, mi lenne az akadálya annak, hogy behúzogasd az átlókat…, a „kombinativitás” növelése céljából? (Megjegyzem, ha valóban teszik a háromszögrácsos „Hageby”, akkor igazán feltehetnéd „közkinccsé” a tábláját az alap-ötlet harmadik változataként…)
Másik vesszőparipám az egyszerű sor/oszlopos rácsoknál (pl. Gó, Gobang) felhívni a kölykök figyelmét a „vajon miért?” kérdésre. Rávezetős beszélgetésben sorra vehetjük:
A rácspontokon folyó játék távol-keletről jött hozzánk. A kialakulása a lencse-alakú kövekkel játszott Gó-hoz kapcsolódik. Különösen a régi idők képein látható, hogy 10 cm-nél is vastagabb robusztus kő-, vagy fa-táblákon játszották, talán azért is, mert a könnyű táblák könnyen elmozdulnak véletlen lökésekkor… (Igencsak bosszantó egy esetleg több napig is elhúzódó Gó-partiban, ha félidőben felborul az állás. Miután pedig szándékolatlan tábla-lökéskor a táblára felvésett rács metszéseire lerakott,lencse alakú kövek stabilabban a helyükön maradnak, némi poentírozással: “japáni földrengésállók”, nem logikátlan feltételezni, hogy a rácspontokon folyó játék elterjedésének ilyen praktikus okai is lehettek.)
A mai festett táblákon már nincs ez a funkciója a rácspontokon történő játéknak, ám a bábuk tradicionális lencse-formája fenntartásának praktikumát belátjuk, ha arra gondolunk, hogy mennyivel kényelmesebb leszedni az ilyeneket, mint a lapos korongokat… (Magam pl. míveses szép, lencseformájú, két „lapján” eltérő színű bábukkal tervezném a fordítgatós „Reversi” játékbolti kínálatát is, akár még a „vésett” rácspontos táblával…)
Egy-egy hasonló „vajon miért” gondolatsorra magunk adta logikus válaszok életre szóló emlékezetes siker-élmény (különösen, ha más, a konkrét témától távolabbi ismereteket is felidézünk pl.: „ miért is áll meg stabilan egy golyó az egymást metsző vésett vonalak találkozásán?” „Miért is stabil, hova is kerül a súlypont?” és akár vissza az alapokhoz: „Mi az a súlypont?” stb.)
Kóros kortünet, hogy a rohanó világunkban elfelejtünk kérdezni, lelassulva rácsodálkozni és magunk felfedezni a kincseket, az helyett, hogy elkényelmesedve, követve és kritika nélkül elfogadjuk a reklámok, a „helyettünk gondolkodók?” manipulációit…
Annak ellenszere, hogy birkákká, önálló-saját gondolatokra képtelenekké váljunk, (meg már igényünk se legyen saját döntést hozni !!!) a kicsiket oktató-nevelő pedagógusok kezében van…
Úgy gondolom, hogy túlértékeled a jelentőségét ennek a négyzetmező-rácspont kapcsolatnak. Legalábbis négyzettáblán. Kétségtelen, hogy a rácspontos forma magától értetődőbb. Kisebb gyerekek esetén én is jobban ajánlanám. Viszont ebben az esetben miért ne lehetne elegendő a pusztán vízszintes és függőleges elmozdulás?! Egy játék nem mindig, nem feltétlenül lesz jobb attól, ha kombinatívabb. (Pl. a Dámák körében nagyon népszerű változat az “angol-amerikai”, végérvényesen nem tudja kiszorítani a “brazil-nemzetközi” sem.) Főleg kicsiknél. Ha pedig megérettek a nagyobb mértékű kombinativitásra, akkor miért ne vezethetnénk be a négyzettáblásat?! Egyébként eszembe jutott az, amit javasolsz, az átlós vonalazás. Kipróbálható, de jönni fog a kérdés, hogy “a metszéspontokra is lehet rátenni”? Amint ez a “magyar” Malom esetén elő is fordul. Akkor már nem egyszerűsítetted a dolgot, hanem bonyolítottad. Azon kívül ez az egyszerű ábra rögtön kuszábbá is válik számukra.
Egyébként az a véleményem és a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon könnyen megértik ezt a sor-oszlop-átló irányt, viszonyt. Meglepően könnyen. Évekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy a dámák (brazil) nehezek és unalmasak a kezdőknek és kicsiknek. Tévedtem. Még a kicsiknél (elsős-másodikos korosztály) is az egyik legnépszerűbb. Felsőbb éveseknél pedig a fő kedvenc. Pedig ez a játék csak átlós irányú elmozdulásokat tesz lehetővé. (A sor-oszlop irány meg amúgy is nyilvánvaló.)
Érdekes a fejtegetésed e téma (Gó, Gomoku kapcsán) feltételezett gyakorlati okáról. Attól tartok, hogy ez igen kevés gyermeket fog megérinteni. Sajnos. Ahol lehet, próbálok összefüggéseket felismertetni, érdekességeket mondani a gyerekeknek, de nem könnyű ilyenekkel felkelteni az érdeklődésüket, lekötni a figyelmüket. Az is nagy eredmény, ha a játékkal ezt elérjük. S ez pedig még működik, a kicsiknél főleg.
Jó, a Hageby kerüljön fel a listára!
Köszönöm a hozzáfűzéseidet, a gondolataidat!
Kedves Misi, tapasztalod, valóban jól látod, de engedd hinnem, hogy ezen Te is változtatni akarsz!
„… kevés gyermeket fog megérinteni. Sajnos.
… Az is nagy eredmény, ha a játékkal ezt elérjük.”
No; nekem ezért menne el a kedvem az egésztől!
Igen. Trendi lett a táblajáték, de a pedagógusok többsége (és sok „tehetséggondozó” is) még nem tesz többet, mint kiválaszt és betanítja a játékszabályokat. Mondható, hogy ez már siker? Erre képes sok (nem szakember) szülő is, mi több: ők valóban elégedettek lehetnek, mert a jól választott játék, egyéb segítség nélkül is, hatni fog.
Magam, a pedagógustól, az elmetornán sokkal többet várok. Előre átgondolt tematikát, amelyben a kitűzött konkrét célokhoz használják a (tábla-) játékos eszközöket.
„Metszéspontokra is rá lehet tenni?”
100-ból hány pedagógus válaszol erre kézenfekvő „nem” helyett valami ilyet:
„Ez is egy jó kérdés, de próbáld meg magad eldönteni! Gondolj arra, hogy a táblarajzon miért vannak, mit jelezhetnek azok a pici köröcskék! Értelmezzük a táblarajzot: mutatja a közlekedési utakat és az állomásokat…”
Van a válaszban dicséret is és inspiráció is. Mi lehet vele a célom? Megmutatni, rávezetni, hogy a gondolkodás mindig kérdésfeltevéssel indul. „Akkor is kérdezz, ha egyedül vagy és próbálj meg válaszolni rá. Mindig keress valamilyen, a korábbi ismereteid alapján átgondolt tippet…”
Egyik kedvenc példám, amikor a még ismeretlen malomtábláknál, a „Hány bábuval?” kérdésre, (a csoport által már nem szokatlan módon, következetesen) visszakérdezek, aktuálisan: a játékszabályok átismétlésére… „Legyen a mezők 1/3-a világosé, 1/3-a sötété és maradjon 1/3 a tologatásokra… Az osztás eredményét felfelé kerekítve növekszik, lefelé kerekítve csökken a beszorításos győzelmek száma…”
Tanóránként tucatnyi hasonlóan kezelhető eset során emelkedhet készség szintre a „kérdezek és választ keresek” képessége, az “állást foglalok, magam döntök” igénye.
A „rácspontos elmélkedés” is egy ilyen téma (ami persze az apropó felismert aktuálisakor vethető fel).
Azt írod: „Attól tartok, hogy ez igen kevés gyermeket fog megérinteni.”
Próbáld ki! Nálam mindig bejött: az érdeklődés is, a felcsillanó szemek is.
Persze csak egy ötlet, nem is annyira „csak” Neked célozva…
🙂
Ezt pl. feltehetően Te ismered, de többeknek hasznos lehet (egy fejlesztőpedagógus szakdolgozatával, egy „logikus gondolkodásra tanító” kísérleti kurzus leírásával kötekedek):
https://www.jatektan.hu/jatektan/__2013/001/hidak.html
Visszajelzés: Táblás játékok kezdéshez 1. | meszaros-mihaly.hu