Amitől a táblajáték foglalkozásoknak működniük kell 3.

Eredendően nem terveztem folytatást a 2. rész után, de mivel minden foglalkozáson folyamatosan jegyzetelek – benyomásokat, ötleteket –, ezért úgy gondoltam, hogy van még mit hozzáfűznöm az eddigiekhez. A bejegyzés egy héttel ezelőtt született…

Az elmúlt hetek örömteli, „játéklapos” hangulata után egyre inkább azt éreztem, hogy fokozatosan a közöny veszi át az uralmat a táblajátékos teremben.  Nem mondom, zökkenőmentesen zajlottak a partik, de valahogy lanyhább érdeklődés övezte a játékokat. Nem segítettek ezen a játéklapok sem. Sőt, sokan ki sem kérték azokat! Kedvetlenül szembesültem a jelenséggel, az okán töprengtem. Meg is találtam, többet is. Ezt mind így együtt, kölcsönhatásban egymással:

  • a beköszönő nyárias meleg;
  • a tanév végi fáradtság, kimerültség a túlméretezett tananyagnak és az egész napossá terebélyesedett rendszernek köszönhetően.

Mindennek következtében a gyerekek másra sem vágynak, mint kimenni a szabadba, és egy kicsit szabadon játszani azt, amit akarnak. Még azok is, akik az egész évet végigjátszották, dolgozták. Ami nagyon is fontos. A mozgás a jó levegőn.

Úgy gondoltam, mindez teljesen érthető. Azt azonban mégsem értettem, hogy az egyébként kifogástalanul játszó gyerekek miért néznek rám közömbös arccal, amikor a játéklapokat ajánlgatom nekik? Elfelejtkeztek volna a versenyről? Ez is elképzelhető. Egyszerre azonban bevillant valami: lehet, hogy nem eléggé világosan határoztam meg a célt? Így, tanév végén, nyár elején bizonyára nem igazán ösztönző már önmagában a győzelmek, a pontszámok gyűjtögetése!

Pedig buzdítottam őket mással is korábban, de úgy látszik nem eléggé hangsúlyozottan. Aminek a lényege a következő: ha már úgyis játszik (szabad játék), akkor érdemes rögzíteni is az eredményt, mert a legkiemelkedőbbek, legszorgosabbak jutalomban részesülnek. Ami most kivételesen nem más lesz, mint oklevél és csokoládé.

Valószínű, hogy tényleg ez lehetett a probléma! Elsiklottak e fölött a bejelentésem fölött annak idején, vagy feledésbe merülhetett már, mert amióta határozottan megtettem a bejelentést a jutalomról, azóta felbolydult méhkasbeli állapotokat idéznek a teremben történő események.

Szemben az előző időszakkal, jelenleg a Logikaszinó versenylapot többen választják, mint a hétpróba-típusú Pontvadászatot. Szabad váltogatni, visszatérni a másik típushoz is. Egy-két esetben olyan párbaj is előfordult, hogy a játszótárs nem rendelkezett versenylappal. Tudom, meghökkentő, de miért ne? Ez egyébként is nagyon ritka. Így nyilván csak az egyik lapra kerül fel az eredmény. (Ha már a másiknak nincsen.)

Észrevehető, hogy a verseny a díjjal együtt csak álca, nem az a fő feladat, hogy eldöntsük, ki a legjobb! A valódi cél nem a sorrend megállapítása, hanem a játék, a folyamat, a gyakorlás, a fejlődés.

A cél elsősorban az, hogy rávegyük a gyerekeket arra, hogy olyan dolgokat tegyenek meg, ami amellett, hogy szórakoztató és izgalmas, nem kismértékben fejlesztő hatású is számukra.

Éppen ezért felesleges keresni ezekben a vetélkedőkben – ilyen a Hétpróbások Bajnoksága is – az egyforma körülményeket. Mint ahogy ezt a hagyományos versenyeken biztosítani próbálják, ahol körmérkőzéses alapon, vagy sorsolással döntik el fordulóról fordulóra a párok összetételét. „Laboratóriumi” körülmények között, ahol éppen erre van szükség, mert a cél a legjobbak kiválasztása!

Az esélyek egyenlősége viszont maradéktalanul teljesül a „versenylapos” bajnokságokon is, mert minden résztvevő számára egyaránt biztosított a sikeres szereplés lehetősége. És ez a lényeg! Teljes mértékben mindenkinek a saját választásán, tudásán, taktikáján, találékonyságán, kitartásán, akaratán, alkalmazkodásán múlik a végeredmény, még az alkalmanként fennálló, kis szerencsetényező is önálló, szabad döntésen alapul.

Mi volna az iskola feladata, ha nem ez? Az életre való felkészítés, az ehhez szükséges tudás megalapozása, képességek kifejlesztése és megerősítése.

Visszatérve konkrétan a „játéklapos” órákra…

Fantasztikus érzés látni, hogy már a kisiskolások is mekkora lelkesedéssel egyezkednek, aláírnak, fogadnak, gondolkodnak, taktikákat találnak ki! (Vagy találtatok ki velük. 🙂 ) Felülmúlhatatlan nevelési élmény ez.

Az már csak ráadás, hogy játék közben érthetővé válik, és elmélyül a pozitív-negatív egészek jelentése, gyakorolják az összeadásukat is. A fantáziát növelő parttalanná vált fogadásoknak köszönhetően a kicsik megismerkednek a nagy számokkal, ilyen kérdéseket tesznek fel: ebben a számban 15 nulla van, hogy hívják ezt?

Röviden szólva, rendbejöttek a dolgok a táblajáték foglalkozásaimon, így tanév végén, jobban, mint valaha. Mi ebből a tanulság?

A legfőbb számomra – a folyamatos újítás mellett – az, hogy vonzó célt – díjat – kell találni, és azt érthetően, akár „szájbarágósan” is leszögezni. Még egy csoki és oklevél is megfelelhet ennek. Ezt is ajánlott csereberélni évről évre, versenyről versenyre, de az érem talán a legideálisabb!

A jövő évben éremmel tervezem a legkiemelkedőbbek, a legtörekvőbbek jutalmazását: arany, ezüst és bronz fokozat megszerzését tűzhetik ki célul. Természetesen többen is elnyerhetik bármelyiket. Bizonyos szint – amelyet a mennyiség és minőség határoz meg – teljesítése a feltétel. A Hétpróbában és a Logikaszinóban például mindkettő fellelhető…

Az előbbiben a mennyiség az alappontszám (győzelmek száma), a minőség az ellenfél játékereje (jutalompont). Az utóbbiban a mennyiséget szintén a nyert játszmák, a minőséget pedig az elnyert zsetonok száma (játéklapon pozitív számok) jelentik.

Lényegbeli nevelési tényező lehet az a felismerés, egyben érdekes összefüggés a mindennapokkal, hogy a nagyobb előrelépést, gyakran ugrást eredményező minőség elérése magasabb kockázattal is jár.

Kiváló választás még a játék, a könyv is. Nyilvánvaló, hogy anyagi lehetőségeink határt szabnak az elképzeléseknek, vagy forrást kell találnunk hozzá.

Azért a nyári pihenés utáni ősz a legalkalmasabb mindenféle újítás bevezetésére, a nyitányra. A célokat pontosan definiálni (itt is, ott is), aztán már csak játszani kell! Sokféle játékot, többségében egyszerű szabályút. Idővel kiegészítve játéklapokkal, versenyzési lehetőséggel. Ezekre bőven találsz mintát itt a honlapon. (Meg ott a TENK is.) Ha így csinálod, akkor garantált, hogy működni fog!

A hatalmas érdeklődésre tekintettel utolsó héten megrendezünk egy klasszikus Logikaszinót. Most csak szolid díjakkal, de árveréssel egybekötve. Erről is felkerül majd egy képes beszámoló, de addig még három téma kerül terítékre, amelyek közül az első egy összefoglaló a 10. hejőkeresztúri Hétpróbások Bajnokságáról.

Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:

 

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.