Az elmúlt héten – Elmetörő órán – a negyedik, ötödik és hatodik osztályban a Tizenkét kecske került elő. A játék mindhárom korosztályban tetszést aratott, de nem ez az érdekes, ez nem lepett meg.

Még csak nem is a játékok matematikai tartalmáról akarok írni, ezt már megtettem több játék esetén, és ezután is szándékomban áll ezt majd megtenni.

Ami miatt írok, az az előkészület a játékra, azaz a játéktábla elkészítése saját kezűleg…

Miféle tapasztalatokat tartogatott ez számomra?

Amelyek valójában nem voltak újak, sőt… Már ismervén ezeket, tudatosan vettem elő a feladatot.

A Tizenkét kecske játék táblája 5×5-ös rácsozat. Tehát 25 rácspontból áll a játéktábla. Lehet játszani természetesen 5×5-ös négyzetmezős négyzettáblán is.

Én azonban – nem tudni miért – a rácspontos táblát választottam. Talán az volt az oka, hogy ilyet ritkábban használunk.

Felrajzoltam a táblára. Indítványoztam a gyerekeknek, hogy másolják le, lehetőleg vonalzóval. A cél az volt, hogy játékra alkalmas, tehát elegendően nagy játéktáblát készítsenek a – többnyire négyzetrácsos – füzetükbe. Odakészítettem számukra a játékhoz a dekorkavicsokat is.

Elkezdték csinálni. Volt, aki összevágta gyorsan, de volt, aki akkurátusan fogott neki.

Mi történt ezután?

Vonalzót mérésre talán csak egy-két gyerek használt. Néhányan még rajzolásra sem.

Számos tanuló nem figyelt a részletekre, és ezért pl. 6×10-es táblát rajzolt, meg sem számolta az oldalakon fekvő rácspontokat.

Összekeverték a rácspontokat a négyzetmezőkkel: 5×5-ös négyzettáblát rajzoltak 4×4-es helyett.

Általános hibaként előfordult, hogy a vonalak egymástól mért távolsága jelentősen eltért, ezért különböző méretű mezők keletkeztek, téglalapok, négyzetek helyett. A párhuzamosságról ne is beszéljünk. Bár még érdekes módon ez volt a legkevésbé zavaró.

Pár kivételtől eltekintve túl kicsiny táblát készítettek, amin nem fértek el a kavicsok. Alábecsülték a kövek méretét.

Néhányan egyszerűen nem tudták megrajzolni, lemásolni a táblán lévő mintát.

Kisebb hiba, hogy a rácspontok a lap szélére estek, ami inkább csak egy kis komfort probléma.

Nem terveztek előre… Így fordulhattak elő nagy eltérések a mezők méreteiben. „Kifutottak” a térből.

Hogyan próbáltam segíteni?

Előbb megmutattam, hogyan rajzolhatnak mérés nélkül elfogadható (játszható) 4×4-es négyzettáblát: kétszeres felezéssel.

Mivel igen nehezen jutottunk előre a méretezéssel, így meghatároztam a mezők nagyságát: legyen a mező (azért ne túl nagy) mérete 6×6-os (négyzet a matekfüzetben). Tehát 3 cm x 3 cm-es. Vagyis a játéktábla 12 cm x 12 cm-es.

Mi a következő lépés?

Gyakorolni fogjuk mérés és számolás nélkül – becsléssel – a rajzolást, majd számolással (méréssel) is.

Összefoglalva: tanulságok, avagy mire is használhatjuk a játéktáblák elkészítését?

Az előbbiekkel összhangban:

• Becslésre: távolság, méret, alak, szám.
• Pontosságra: szemmérték és mérés alapján.
• Számolásra: a részletek megfigyelése, a négyzetek és rácspontok megszámolása.
• Mérésre: oldalhosszúság, mezők oldalai.
• Párhuzamosok, merőlegesek rajzolására: rácsvonalak, tábla rajzolata.
• Tervkészítésre: elképzelés, elhelyezés a lapon, beosztások.
• Megfigyelésre – a részletek és az egész megfigyelésére, figyelem fejlesztésére: rácspontok, mezők száma, a tábla rajzolata, felosztása, formák, méretek.
• Manuális készség fejlesztésére: rajzolás, mérés, vonalzó használat – egyenes vonalak húzása.

Tehát csupa gyakorlatban is használt kompetencia. Természetesen a Tizenkét kecske által felvázolt problémák és lehetőségek nem speciálisak, más táblások révén is gyakorolhatók a hiányosságok.

A lényeg, hogy lehetőleg minél több esetben érdemes megrajzoltatni, megszerkesztetni a játéktáblákat! Attól, mellette használhatunk mást is a játékra.

Egyébként meg jó érzés volt látni a kis arcukon a megelégedettséget, hogy végül saját, megrajzolt táblájukon játszhattak.

Emlékszem a lányom kicsi korában, rajzlapon elkészített malomtáblájára is, amit ő növényi mintákkal, virágos díszítőelemekkel ékesített! Még most is megvan, pedig annak jó pár éve.

Már nyolc évvel ezelőtt is komoly játékparkkal rendelkeztünk az iskolában, de vicces, hogy nem voltak dámatábláink. A 2009/2010-es tanévben tettünk szert rájuk. Az első dámabajnokságra a gyerekek által elkészített dámatáblákon készültünk. Mivel korongjaink sem voltak, így azokat kövek helyettesítették. Egy kő = gyalog, két kő = dáma.

Egyszóval nem lehet akadály a játékhiány, a játéktábla hiánya. Ezt rajzolni is lehet, jelhordozónak meg sok minden alkalmas: gombok, babszemek, ásványvizes kupakok, kavicsok, kövek, dekorkavicsok…

Összefoglalva: a játéktáblák lerajzoltatása megvilágíthat olyan hiányosságokat is, amelyek nem biztos, hogy tanórán, egyéb helyzetben ilyen markánsan előtérbe kerülne. Rögtön utána, ugyanezzel ki is javíthatók a hibák, orvosolhatók a problémák. Hozzátéve mindehhez még a tanulói megelégedettséget: a végeredmény egy sikerrel elkészített, használható játéktábla.

Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:

 

Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!

Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály