1. Sokszínűség
Sokszínűség a játékok és sokszínűség a módszerek terén. Talán ez a leglényegesebb…
Miért? Mert befolyást gyakorol, hatással van a többi fontos szempontra is…
Több nevelési-oktatási intézményben tanítanak, alkalmaznak a gyerekek fejlesztésére valamilyen észjátékot, mint a Sakk, a Gó, vagy a Bridzs. Leginkább az elsőt.
Ez tényleg sokkal jobb, mintha nem tennék ezt. Két hiányossága, hátulütője azért van ennek…
Az első az, hogy nem érint meg mindenkit egy bizonyos játék.
Számos olyan diákhoz volt szerencsém az elmúlt évek alatt, akit valamilyen oknál fogva egyáltalán nem érdekelt a Sakk, ugyanakkor több más táblás játékban is remekelt. Hasonlót tapasztaltam a Gónál is, de még legnépszerűbb játékunk a Dáma sem mindenkinél kedvenc. Ha tehát kínálatunk csak egyetlen játékból állott volna, akkor ezek a gyerekek minden valószínűség szerint a játékos körön kívül maradtak volna.
A második, hogy egy játékot kínálva a kudarc élmény előrevetíthető… Miért mondom ezt? Hadd kérdezzek valamit: hányan lehetnek bajnokok, vagy helyezettek egy konkrét játékban? Ugye, elenyészően, az indulókhoz képest…? Tudom, a vereség is nevelő hatású, meg aztán a részvétel a fontos…! Igen, de ezt azért elég nehéz megmagyarázni egy kisgyereknek! A nagyobb is beleun előbb-utóbb. Egy-két vereség esetén nincs is probléma, ez még igaz is lehet… Abban viszont semmi nevelő hatást nem látok, ha egy gyereket folyamatosan, sokszor tönkrevernek a versenyeken. Vagy akár az edzéseken. Nem lesz számára semmilyen motiváló tényező, és előbb-utóbb hátat fordít a játéknak.
A kudarc szerintem csak akkor nevelő hatású, ha lépcsőfoknak használjuk, hogy innen a tanulságokat leszűrve, továbblépjünk egy magasabb szintre. Erre viszont egyetlen játék alkalmazásakor sok gyermeknek esélye sincs. Tehetsége, körülményei stb. híján… Nem lesz „kitörési pont”, sérülhet az önbizalom is, ami nem mondható szerencsésnek.
Most pedig következzenek a sokszínűség előnyei, hasznai…
Mindenki találni fog kedvére való játékot: egyszerűen amit szeret, vagy ami jobban megy neki. Általában e kettő le is fedi egymást. Ebből adódóan ezek a játékok – kinél több, kinél kevesebb – motiválnak, építik az önbizalmat, hiszen így mindenki jó lehet valamiben. Egy másik játék során elszenvedett vereségek sorozatát is feledteti ezeknek a játékoknak a sikeres művelése. Tehát nincs „keserű szájíz”, „minden jó, ha jó a vége”!
A sokféle nevelő, fejlesztő hatást még nem is említettem…!
Minden táblásnál van legalább egy speciális terület, amelyet különösen fejleszt, néhány példa erre:
Sakk, Gó – stratégiai gondolkodás
Dámák, Amőba – kombinatív készség
Tamba (Téramőba) – térlátás
Quarto – halmazszemlélet
Ezek csak kiragadott példák, egyes játékok esetén valóságos listát állíthatnánk össze belőlük. Minden táblás játék fejleszt kisebb-nagyobb mértékben valamit…
Gondolom, nem igényel további bizonyítást, hogy nevelési-fejlesztési szempontból a játékok egy rendszere sokkal eredményesebbnek bizonyulhat, mint egy-egy kiragadott játék!
További előnyök…
Fontos tényező a sorrend, az életkori sajátosságok figyelembe vétele. Erre különböző módszerek léteznek, amelyről később szándékozom majd írni, de előzetesen megjegyeznék valamit: sokféle játék(család) nélkül ezt én elképzelni sem tudom…
Ami engem illet, szeretem a „terülj, terülj asztalkám” módra történő elrendezést. Azaz, a játékokkal roskadásig megrakott asztalokat, padokat. (Természetesen nem mindig van rá mód, a soron következő téma mindig befolyásolja a terem képét.) A játszásba belefeledkezett, önfeledt gyerekarcokat…
Nagyon sok helyen leírták már, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) mennyire fontos ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a nagyvilágban, feltaláljuk magunkat az emberi kapcsolatok útvesztőiben… Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy minden szinten évek óta hangsúlyozzák az élethossziglani tanulás (lifelong learning) fontosságát, ám hozzáértők szerint ez kevés: harmonikus, sikeres életút felépítéséhez személyes fejlődésre van szükség.
„Nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem hogy mit csinálsz jól!” (Kajárik Béla)
A sokféle játékhoz, játékcsaládhoz kötött sokszínű feladatok, gyakorlatok ezt a célt szolgálják, az érzelmi intelligencia és a szociális kompetenciák erősítése valósítható meg általuk. Mint ahogy a Hétpróbák és Logikaszinók is, amelyek lebonyolításához nélkülözhetetlen e játékok „ármádiája”.
A változatosan alkalmazott módszerek mindig új színt vihetnek a táblajátékos órákba…
Az irányított foglalkozást már szóba hoztam korábban e „hasábokon”, „Hogyan tanítsunk új játékokat?” címmel.
A továbbiakban olyan módszereket sorolok fel, amelyek bátran használhatók táblajáték foglalkozásokon: kooperatív játék, szimultán, játék a nevelővel (!!!), játék felnőttekkel, irányított foglalkozás, szabad játékválasztású foglalkozás, nevelő tanít, egymást tanítják (kommunikáció), játék a számítógépen, önálló játéktanulás leírás alapján (szövegértés, szövegelemzés) stb.
A jövőben igyekszem mindehhez támpontot adni, konkrét gyakorlati tanácsokkal szolgálni.
Még több témába vágó írás és folyamatosan frissülő tartalom:
Tetszett a bejegyzés? Ha igen, oszd meg másokkal is!
Ezt az anyagot bárki felhasználhatja, terjesztheti – egy feltétellel: ha szerzőként feltünteti a nevemet! Mészáros Mihály